Ifj. Szántay Csaba 1982-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karának Szerves és Biológiai vegyipari szakán. Ezt követően a Richter Gedeon Nyrt. kihelyezett kutatójaként a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékére került, ahol mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiával foglalkozott, amely témakörből 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett. NMR-spektroszkópiai kutatásait 1988-1989 között Angliában a leedsi Egyetem Szerves Kémiai Tanszéken folytatta. Hazatérését követően 1989-ben került a Richter Szerkezetkutatási Osztályára, melynek vezetésével 1993-ban bízták meg. Ebben a szerepben küldetésének tekintette, hogy az osztály nemcsak mint ipari nagyműszeres (NMR, MS, IR) analitikai szolgáltató egység legyen kiváló, hanem (az ipari publikációs nehézségek ellenére) a nemzetközi tudományos életben mértékadónak számító tudományos műhellyé is váljon, továbbá, hogy aktív munka- és oktatási kapcsolatokat építsen ki számos hazai egyetemmel. Fő kutatási területe az NMR spektroszkópia fizikai/matematikai elmélete, valamint az NMR alkalmazása a szerkezetkutatásban. Újabban e területek kognitív pszichológiai összefüggéseinek elemzésével is foglalkozik. E munkájának legfontosabb eredményeit az általa szerkesztett és tekintélyes részben általa írt „Anthropic Awareness: the human aspects of scintific thinking in NMR spectroscopy and mass spectrometry” (Elsevier, 2015) című könyvben publikálta. Tudományos fokozatok, címek: a Kémiai Tudományok Kandidátusa (1991), az MTA Doktora (2000), egyetemi habilitáció (BME, 2002), egyetemi magántanári kinevezés (BME, 2003). Aktív oktatómunkát folytat a BME-n. Kutatói, illetve vezetői munkája mellett aktív hazai és nemzetközi tudományos közéleti, illetve társadalmi felelősségvállalási tevékenységet végez. Számos tudományos díj birtokosa. 2020-ban a Magyar Tudósok sorozat tagjaként a Lexica kiadó gondozásában jelent meg „Hát, ez furcsa…” című könyve. 

1990-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának gyógyszerész szakán. Ezt követően a Richter Gedeon Nyrt. fejlesztő technológusa lett, amely során folyékony és félszilárd gyógyszerformák laboratóriumi fejlesztésével és méretnövelésével, parenterális termékek fejlesztésével, fejlesztési dokumentációk, technológiák üzemi adaptációjában való részvételével, üzemesítési zárójegyzőkönyvek készítésével foglalkozott. 1995-ben szerezte meg szakgyógyszerészi- valamint doktori címét a Krioszikkált Arduan injekció nagyüzemi gyártástechnológiájának validálása témában. 
1995-ben a Folyékony és félszilárd Gyógyszerformákat Fejlesztő Csoport vezetője, majd 2001-ben a megalakuló Gyógyszertechnológiai Osztály vezetésével bízták meg. Nevéhez fűződik a Richter Gedeon generikus és originális fejlesztési projektjeinek laboratórium szintű megvalósítása, a méretnövelési munkálatok szervezése, klinikai minták legyártatása és átadása vizsgáló felé, a stabilitási minták lecsomagolásának tervezése és a munka lebonyolításának irányítása, a stabilitási terv szerint a minták szabályos kezelésének, vizsgálatra való kiosztásának felügyelete. Aktív vezetői munkájának köszönhetően 2015-től a Készítményfejlesztési főosztály vezetője, mely során legfőbb feladata a fejlesztési projektek tervezése és koordinálása, gyógyszerformák fejlesztése, méretnövelése, valamint a kis volumenű kereskedelmi tételek gyártásának biztosítása.
Vezetői munkája mellett a hazai oktatási - tudományos közélet elhivatott szereplője. Felkérés szerint óraadóként országosan részt vesz az egyetemi graduális és posztgraduális képzésben. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja, a Gyógyszerészet folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Kémikusok Egyesületének tagja. 
2021-ben jelent meg a Jót s jól! – Minőség a gyógyszerészetben című könyve Dr. Laszlovszky István együttműködésével, mely a minőségügy témakörében foglalja össze az elvárásokat, szabályokat, továbbá a gyógyszerészi szakma előtt álló kihívásokat, így átfogó ismeretanyagot biztosít a gyakorló gyógyszerészek számára.

Dr. Domány György címzetes egyetemi tanár 1973-ban kapta vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi doktori disszertációját Chinoin ösztöndíjasként a BME Szerves Kémia tanszékén készítette. Rövid ideig a Chinoin kutatója, majd 1977-től 2019-ig a Richter Gedeon Nyrt. (korábban Kőbányai Gyógyszerárugyár) kutatási részlegének munkatársa különböző beosztásokban (kutató, műszaki titkár, laboratóriumvezető, szaktanácsadó). A kémiai tudomány kandidátusa, Ph.D.

 

1977-ben kapta vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi doktori címét 1981-ben szerezte, 1996-ban lett a kémiai tudományok doktora (MTA doktor) és ebben az évben habilitált. 1977 óta dolgozik a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszéken különböző beosztásokban (tud. munkatárs, docens, egyetemi tanár, MTA Kutatócsoport vezető, tanszékvezető-helyettes), 1999-2011 között a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánhelyettese, 2013-2017 között a Kar dékánja volt.

1961-ban született Budapesten. Állatorvos-doktorként végzett az Állatorvostudományi Egyetemen 1987-ben. 2006-ig a SZIE Állatorvos-tudományi Kar Élettani és Biokémiai Tanszékén dolgozott, mialatt az Egyesült Államokbeli Iowai Egyetemen volt posztdoktor, majd rendszeresen végzett kutatásokat a Karolinska Intézetben. 1998-ban szerezte meg PhD fokozatát. 2006-tól az ELTE, TTK Immunológiai Tanszéken folytatta pályáját, 2013-ban sikerrel védte meg az MTA doktori értekezését. 2015-től az ELTE Immunológiai Tanszék vezetője lett, 2019-től az ELTE TTK dékánjaként dolgozik.

Tudományos érdeklődésének középpontjában az ellenanyagok molekuláris genetikai elemzése, strukturális-funkcionális tanulmányozása, a humorális immunválasz kutatása áll. 2007-ben hatékonyabb ellenanyagfejlesztéssel kapcsolatos szabadalmaztatott eljárást fejlesztett ki, amelyet azóta cégeiben (ImmunoGenes Kft, ImmunoGenes-ABS Zrt) hasznosít. Sokrétű tevékenysége révén aktívan fejleszti a hazai gyógyszerbiotechnológiát.

2001-2016 között a Magyar Immunológiai Társaság főtitkára, alelnöke és elnöke volt, 2012 évtől társ-elnöke a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaságnak, valamint tagja a European Academy of Sciences and Arts szervezetnek.

Elismerések: Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, Széchenyi István Ösztöndíj, Szent István Egyetem Aranyérem, az ELTE Innovatív Kutatója, Akadémiai-Szabadalmi Nívódíj, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat), Gábor Dénes díj.

Dr. Madarász Emília kutatóprofesszor emeritus 1971-ben kapta biológus diplomáját az ELTE Természettudományi Karán. Egyetemi doktori disszertációját az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén készítette. 1974-től 1997-ig az ELTE oktatója tanársegédi, adjunktusi, majd docensi beosztásban. 1997-től 2016-ig a MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében a Fejlődés Neurobiológia kutatócsoport vezetője tudományos munkatárs, majd tanácsadó beosztásban. A MTA doktora 2007-től.

Az ELTE-n végzett 1977-ben biológusként, itt szerzett PhD fokozatot is. Húsz éven át a Gyógyszerkutató Intézetben dolgozott, főként elektrofiziológiai módszereket alkalmazott a gyógyszermolekulák hatásainak, hatásmechanizmusának elemzésére. Rövid ideig a Chinoinban dolgozott, majd 1999-ben a Richter Gedeon gyógyszergyárba került, ahonnan 2016-ban ment nyugdíjba az Elektrofiziológiai csoport vezetőjeként.

1978-ban végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem kitüntetéssel. 1980-tól dolgozik az Orvosi Biokémiai Intézetben, 1990-ben írta meg kandidatúráját. Fő érdeklődési területe a központi idegrendszer bioenergetikája, a mitokondriumok szerepe normál és patológiás idegi folyamatokban. 2004-ben Huzella Tivadar Pályadíjat nyert el. Széchenyi ösztöndíjban és Széchenyi  professzori ösztöndíjban részesült. A neurokémiai munkacsoportban végzett munkája eredményeképpen 2007-ben védte meg MTA doktori címét. 2010-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Tagja volt több OTKA bizottságnak, jelenleg is tagja az MTA III. sz Doktori Bizottságának és a Bolyai ösztöndíjakat bíráló bizottságnak. Egyik kezdeményezője volt a Semmelweis Egyetemen meginduló tehetséggondozási programnak. 1990-ben a Semmelweis Egyetem kiváló oktatója, 2006-ban Kiváló TDK Nevelői kitüntetést kapott. 1990-től kapcsolódott be az egyetemi közéletbe, először, mint az ÁOK Kari Tanács, később, mint a Szenátus választott ÁOK oktatója. 2013-tól 2019-ig az ÁOK Tanulmányi és Vizsgabizottság elnökeként dolgozott. 2014 és 2019 között volt az Orvosi Biokémiai Intézet igazgatója. A 2018-as Semmelweis Jubileumi Évben az egyetemen megrendezett nagysikerű 20. Európai Bioenergetikai Konferencia főszervezője volt.

Gyógyszerész végzettségű, a biológiai tudományok kandidátusa.1978 óta a Richter alkalmazottja. 1999-ig a farmakológus kutatóként majd középvezetőként dolgozott. Kutatási területe a cardio és cerebrovasculáris kórképekre ható gyógyszerek farmakológiai, állatkísérletes modellezése és hatásaik vizsgálata. 1999-2019 között a Richter Emberierőforrás-igazgatója. Ebben a pozícióban a HR-tevékenység mellett a Richter támogatáspolitikájának aktív képviselője. A támogatásokkal és az alapítványokkal kapcsolatos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatja, mint felelős megbízott.