Ifj. Szántay Csaba 1982-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karának Szerves és Biológiai vegyipari szakán. Ezt követően a Richter Gedeon Nyrt. kihelyezett kutatójaként a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékére került, ahol mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiával foglalkozott, amely témakörből 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett. NMR-spektroszkópiai kutatásait 1988-1989 között Angliában a leedsi Egyetem Szerves Kémiai Tanszéken folytatta. Hazatérését követően 1989-ben került a Richter Szerkezetkutatási Osztályára, melynek vezetésével 1993-ban bízták meg. Ebben a szerepben küldetésének tekintette, hogy az osztály nemcsak mint ipari nagyműszeres (NMR, MS, IR) analitikai szolgáltató egység legyen kiváló, hanem (az ipari publikációs nehézségek ellenére) a nemzetközi tudományos életben mértékadónak számító tudományos műhellyé is váljon, továbbá, hogy aktív munka- és oktatási kapcsolatokat építsen ki számos hazai egyetemmel. Fő kutatási területe az NMR spektroszkópia fizikai/matematikai elmélete, valamint az NMR alkalmazása a szerkezetkutatásban. Újabban e területek kognitív pszichológiai összefüggéseinek elemzésével is foglalkozik. E munkájának legfontosabb eredményeit az általa szerkesztett és tekintélyes részben általa írt „Anthropic Awareness: the human aspects of scintific thinking in NMR spectroscopy and mass spectrometry” (Elsevier, 2015) című könyvben publikálta. Tudományos fokozatok, címek: a Kémiai Tudományok Kandidátusa (1991), az MTA Doktora (2000), egyetemi habilitáció (BME, 2002), egyetemi magántanári kinevezés (BME, 2003). Aktív oktatómunkát folytat a BME-n. Kutatói, illetve vezetői munkája mellett aktív hazai és nemzetközi tudományos közéleti, illetve társadalmi felelősségvállalási tevékenységet végez. Számos tudományos díj birtokosa. 2020-ban a Magyar Tudósok sorozat tagjaként a Lexica kiadó gondozásában jelent meg „Hát, ez furcsa…” című könyve. 

Dr. Domány György címzetes egyetemi tanár 1973-ban kapta vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi doktori disszertációját Chinoin ösztöndíjasként a BME Szerves Kémia tanszékén készítette. Rövid ideig a Chinoin kutatója, majd 1977-től 2019-ig a Richter Gedeon Nyrt. (korábban Kőbányai Gyógyszerárugyár) kutatási részlegének munkatársa különböző beosztásokban (kutató, műszaki titkár, laboratóriumvezető, szaktanácsadó). A kémiai tudomány kandidátusa, Ph.D.

 

1977-ben kapta vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi doktori címét 1981-ben szerezte, 1996-ban lett a kémiai tudományok doktora (MTA doktor) és ebben az évben habilitált. 1977 óta dolgozik a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszéken különböző beosztásokban (tud. munkatárs, docens, egyetemi tanár, MTA Kutatócsoport vezető, tanszékvezető-helyettes), 1999-2011 között a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánhelyettese, 2013-2017 között a Kar dékánja volt.

1961-ban született Budapesten. Állatorvos-doktorként végzett az Állatorvostudományi Egyetemen 1987-ben. 2006-ig a SZIE Állatorvos-tudományi Kar Élettani és Biokémiai Tanszékén dolgozott, mialatt az Egyesült Államokbeli Iowai Egyetemen volt posztdoktor, majd rendszeresen végzett kutatásokat a Karolinska Intézetben. 1998-ban szerezte meg PhD fokozatát. 2006-tól az ELTE, TTK Immunológiai Tanszéken folytatta pályáját, 2013-ban sikerrel védte meg az MTA doktori értekezését. 2015-től az ELTE Immunológiai Tanszék vezetője lett, 2019-től az ELTE TTK dékánjaként dolgozik.

Tudományos érdeklődésének középpontjában az ellenanyagok molekuláris genetikai elemzése, strukturális-funkcionális tanulmányozása, a humorális immunválasz kutatása áll. 2007-ben hatékonyabb ellenanyagfejlesztéssel kapcsolatos szabadalmaztatott eljárást fejlesztett ki, amelyet azóta cégeiben (ImmunoGenes Kft, ImmunoGenes-ABS Zrt) hasznosít. Sokrétű tevékenysége révén aktívan fejleszti a hazai gyógyszerbiotechnológiát.

2001-2016 között a Magyar Immunológiai Társaság főtitkára, alelnöke és elnöke volt, 2012 évtől társ-elnöke a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaságnak, valamint tagja a European Academy of Sciences and Arts szervezetnek.

Elismerések: Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, Széchenyi István Ösztöndíj, Szent István Egyetem Aranyérem, az ELTE Innovatív Kutatója, Akadémiai-Szabadalmi Nívódíj, Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozat), Gábor Dénes díj.

Dr. Madarász Emília kutatóprofesszor emeritus 1971-ben kapta biológus diplomáját az ELTE Természettudományi Karán. Egyetemi doktori disszertációját az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén készítette. 1974-től 1997-ig az ELTE oktatója tanársegédi, adjunktusi, majd docensi beosztásban. 1997-től 2016-ig a MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében a Fejlődés Neurobiológia kutatócsoport vezetője tudományos munkatárs, majd tanácsadó beosztásban. A MTA doktora 2007-től.

Az ELTE-n végzett 1977-ben biológusként, itt szerzett PhD fokozatot is. Húsz éven át a Gyógyszerkutató Intézetben dolgozott, főként elektrofiziológiai módszereket alkalmazott a gyógyszermolekulák hatásainak, hatásmechanizmusának elemzésére. Rövid ideig a Chinoinban dolgozott, majd 1999-ben a Richter Gedeon gyógyszergyárba került, ahonnan 2016-ban ment nyugdíjba az Elektrofiziológiai csoport vezetőjeként.

1978-ban végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem kitüntetéssel. 1980-tól dolgozik az Orvosi Biokémiai Intézetben, 1990-ben írta meg kandidatúráját. Fő érdeklődési területe a központi idegrendszer bioenergetikája, a mitokondriumok szerepe normál és patológiás idegi folyamatokban. 2004-ben Huzella Tivadar Pályadíjat nyert el. Széchenyi ösztöndíjban és Széchenyi  professzori ösztöndíjban részesült. A neurokémiai munkacsoportban végzett munkája eredményeképpen 2007-ben védte meg MTA doktori címét. 2010-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Tagja volt több OTKA bizottságnak, jelenleg is tagja az MTA III. sz Doktori Bizottságának és a Bolyai ösztöndíjakat bíráló bizottságnak. Egyik kezdeményezője volt a Semmelweis Egyetemen meginduló tehetséggondozási programnak. 1990-ben a Semmelweis Egyetem kiváló oktatója, 2006-ban Kiváló TDK Nevelői kitüntetést kapott. 1990-től kapcsolódott be az egyetemi közéletbe, először, mint az ÁOK Kari Tanács, később, mint a Szenátus választott ÁOK oktatója. 2013-tól 2019-ig az ÁOK Tanulmányi és Vizsgabizottság elnökeként dolgozott. 2014 és 2019 között volt az Orvosi Biokémiai Intézet igazgatója. A 2018-as Semmelweis Jubileumi Évben az egyetemen megrendezett nagysikerű 20. Európai Bioenergetikai Konferencia főszervezője volt.

Gyógyszerész végzettségű, a biológiai tudományok kandidátusa.1978 óta a Richter alkalmazottja. 1999-ig a farmakológus kutatóként majd középvezetőként dolgozott. Kutatási területe a cardio és cerebrovasculáris kórképekre ható gyógyszerek farmakológiai, állatkísérletes modellezése és hatásaik vizsgálata. 1999-2019 között a Richter Emberierőforrás-igazgatója. Ebben a pozícióban a HR-tevékenység mellett a Richter támogatáspolitikájának aktív képviselője. A támogatásokkal és az alapítványokkal kapcsolatos tevékenységét nyugdíjba vonulása után is folytatja, mint felelős megbízott.